15.

15. fejezet

Reggel fogtam a térképet és neki is vágtam az útnak. Vagyis...csak akartam, mivel valaki megakadályozott mielőtt kiléphettem volna az ajtón.
- Ki vagy te? - szeggesztem rá a démonölő késemet.
- Jellemző. - fintorgott a lány. - Okoska, nem látod hogy nem démon vagyok? - fintorgott. - Angyal...hahóó! - integetett az arcom előtt.
- Ne hadonássz! - löktem el a kezét. - Ki vagy te, és mit akarsz?
- Cöh...miféle modorod van neked?
- A tieden is van némi javítani való... - vágtam vissza.
- Fogalmam sincs, hogy ha TE vagy Az, akkor mit lát benned, de mindegy is. - legyintett. - Sajnos meg kell állítsalak, bárhova is akartál menni.
- Már pedig nem fogsz, mindjárt indul a repülőgépem Ausztráliába. - löktem volna arrébb, de ő fél kézzel leütött.
- Ya! - pattantam, fel gyorsan és idegesen. - Mit képzelsz?!
- Sajnos most Baekhyun nem lehet itt, így nekem kell átvennem a feladatát. Azt nem tudom, hogy ő hogy idomított be, de nekem ilyen eszközeim vannak. Baekhyun azt mondta, hogy tartsalak benn a házban.
- Nem érdekel mit mondott, nekem mennem kell! - jelentettem ki határozottan. - Most pedig ha nem tűnsz el, akkor leszúrlak a tőrömmel!
- Huh, de félek...Hát oké. Akkor veled megyek. - vont vállat, majd kilépett az ajtón.
- De ha lehet ne mutasd meg magad. - mondtam. -  Nem akarok neked is jegyet venni!
Egy kicsit sem volt ínyemre a dolog, jobban örültem volna, ha egyedül megyek, de ezt a csajt Baekhyun küldte és...csak nem küldene olyat, aki bántana... - gondoltam.

- Azt mondod, hogy a lándzsa itt van a kenguruk között? - kérdezte vonakodva az angyal.
- Mit tudom én, a térkép erre vezetett minket. - emeltem a magasba.
- Lehet újra rá kéne csepegtetni vért, hogy megbizonyosodjunk valóban jó felé vezetett-e.
- Ja és majd kivéreztetnél, mi? Felejtsd el! - indultam tovább. - Amúgy mi van Baekhyunnal?
- Mit gondolsz mi van vele? - kérdezte cinikusan. - Örül, hogy még nem rúgták ki a Mennyből, valami szánalmas kis ember miatt.
Hátrapillantottam rá. Ezek szerint nem tudja biztosan, hogy ki az aki miatt besötétült a szárnya. Ez jó, nem is kell tudnia.
- Mi eredményezi a bukást? - kíváncsiskodtam.
- Az, ha valami olyat követ el, ami nem méltó a Mennyhez. Sok minden beletartozik, de leginkább emberi cselekedetű dolgok. Gyilkolás, szerelem...
- A szerelem miatt is kidobhatják a Mennyből? - csodálkoztam.
- Persze...mi angyalok nem lehetünk szerelmesek...nem is nagyon tudunk. - felelte nemes egyszerűséggel.
Ez megrendített. Szóval akkor Baekhyun-tól kedvelésnél többet ne is reméljek? - morfondíroztam, miközben nagyot nyeltem.
- Menjünk! - törtem meg a csendet.

- Itt lesz valahol. - bámultam a térképet, így nem figyeltem a lábam elé. A lábam alól eltűnt a talaj, majd hirtelen fejjel lefelé lógtam a levegőben. - Áááh! - kiabáltam. A térkép szerencsére nem esett le, megtartotta a háló, ami engem is egy magányos fához rögzített.
- Hoppá, mit keresel te ott? - nevetett az angyal.
- Kuss, inkább segíts le innen! - ficánkoltam. - Elég kényelmetlen.
- Oh, azt hiszem mindjárt jön a segítség... - kuncogott.
Egy sereg bennszülött szaladt az alá a fa alá, ahol én lógtam. - Jajj ne! - Lándzsájukkal telibe találták a kötelet, így lezúgtam a földre. - Basszus, ez fájt!

A bennszülöttek már egy napja fogva tartottak egy koszos, nedves sátorban, párszor elém dobtak néhány nem is tudom mit, nem ismertem fel.
- Örülnék, ha végre kiszabadítanál! - mondtam az angyalnak, mikor másnap feltűnt a sátorban. Intett egyet a kezével, majd a kötél leégett én pedig szabad voltam.
- Kösz! - álltam fel, majd felkaptam a fegyvereimet és kiosontam a sátorból. - Vajon hol lehet a lándzsa?
- A főnök sátorjában...balról a harmadik. - tájékoztatott.
- Ezek szerint nem voltál teljesen tétlen... - mosolyogtam, mire egy fintort kaptam viszonzásul.
- Bármit, csak hadd menjek már vissza, hogy ne kelljen téged tovább pesztrálnom. - morogta.
- Cöh. - horkantam fel, majd óvatosan beosontam a törzsfőnök sátrába. Ott rögtön ki is szúrtam a falon az arany színű lándzsát. Leemeltem a helyéről, s mikor már épp leléphettem volna, hirtelen az egész bagázs a kijáratnál termett és fegyverüket a kezükben tartva ordítoztak valami halandzsa nyelven.
- Hupsz. - húztam be a nyakam, de akkor már nem tehettem semmit. Százan egy ellen, ez nem lesz jó. - ütöttem le a hozzám legközelebb álló bennszülöttet.
- Vágj utat magadnak, azt' gyere már! - kiabálta a levegőből az angyal.
Az egyik ember lándzsájával megsebzett, a másik pedig egy erőset behúzott az arcomba.
- Istenem! - forgatta a szemét az angyal. Végül valahogy sikerült kiszabadulnom, és az angyal segítségével eljutottam a reptérre.
- Ez húzós volt... - fújtattam.
- Ez gáz volt... - vágott elém a lány.