21.

21. fejezet

Reggel melegség járta át a szívemet és testemet, mikor Baekhyun tenyere hozzáért az arcomhoz. Ki sem nyitottam a szemem rögtön, még élvezni akartam puha érintését. Olyan gyönyörű kezei voltak, hogy mindig megirigyeltem tőle, pedig ő fiú.

- Jó reggelt, édesem! - ez volt az első alkalom, hogy becézgetett. Rögtön kinyílott a csipám, majd belenéztem ébenfekete szemeibe. Szó nélkül magamhoz húztam arcát, majd megcsókoltam. Aztán esett le, hogy Ő nem érez semmit.

- Ah, bárcsak éreznélek... - nyöszörögte a csókunkba. Elhúzódtam, és ismét farkasszemet néztem vele.

- Nagyon szeretném, ha éreznél. - leheltem egy utolsó puszit a szájára, majd felkeltem és elmentem a fürdőbe. - Tudod mit? - kiabáltam ki. - Ma menjünk el megkeresni az utolsó ereklyét.

- Rendben. - állt meg az ajtóban, majd elkezdett bámulni, miközben fésülködtem. Haloványan elmosolyodott és elsütötte szemét. Olyan aranyos volt, hogy életemben nem láttam még ilyen édes embert...mármint angyalt, mint Ő. Letettem a fésűt, majd elé álltam és felemeltem állánál fogva a fejét.

- Nagyon szeretlek, ugye tudod?! - mosolyogtam rá. - Nem számít, hogy mi van most, és mi lesz...én mindig szeretni foglak. - bíztattam. - Te örökre az én őrangyalom leszel... - vigasztaltam, hisz láttam az arcán, hogy nagyon el van keseredve. Bólintott egy kicsit, majd állát a vállamra helyezte és megölelt.

- Köszönöm...köszönöm, hogy itt vagy nekem... - mondta a nyakamba halkan.

- Én köszönöm. Ha te nem lennél, nagyon magányos lennék. - búgtam. - Te rángattál ki abból a mélységes, fekete gödörből, amiben eddig éltem. - éreztem, hogy elmosolyodik. Végre megnyugtattam!

- Na....talpra! - engedtem el. - Ideje megkeresni egy tükröt, vagy micsodát. - visszamentem a szobába, hogy megnézzem a térképen, hova kell menni.

- Ez most valami vicc? - ámultam el. - A Himalája?

- Ott van a tükör? - kérdezte Baekhyun lepetten.

- Igen. - nyüszítettem. - Kéne venni pár kabátot.

- Akkor hajrá! - tette ökölbe a kezét Baekhyun. Helyes, ez a keresgélés legalább kicsit eltereli a figyelmét a gondokról.

Már két órája gyalogoltunk felfelé a világ legmagasabb hegyén, de még mindig nem láttuk a végét.

- Bárcsak lenne most szárnyam. - fújtatott Baekhyun.

- A varázserőd nem jó semmire? - másztam tovább.

- Már nincs varázserőm. - torpant meg hirtelen.

- Mi? Azt is elvették? - fordultam hátra. Bólintott egyet, majd lehajtotta a fejét. - Persze így sem vagyok teljesen védtelen, de...a fény már eltávozott tőlem.

Nyeltem egy nagyot. Iszonyatos bűntudat tört rám, hiszen én tehettem az egészről, és láttam rajta, hogy nagyon el van keseredve.

- Nagyon sajnálom.

- Ne csináld már megint! - mosolyodott el, majd közelebb jött és szinte bele lehelte a számba: - Nálad jobb dolog nem történt még velem soha, egy percét sem bánom, értetted? - csókolt meg. - Ha még egyszer lelkiismeret furdalást vélek felfedezni az arcodon, elnáspángollak. Vili?

- Értettem. - bólintottam, mielőtt megpusziltam, majd tovább folytattuk az utunkat.

Egy óra múlva két eszkimó-féleségbe botlottunk.

- Te...élnek a Himaláján eszkimók? - kérdeztem Baekhyuntól.

- Ki tudja... - vont vállat, majd meghajoltunk a két ember előtt.

- Mit keresnek ide fenn? - kérdezte a nő, kínaiul.

- Egy bizonyos tükröt, ami a mende-mondák szerint démonölő fegyver. Nem tudnak esetleg róla valamit? - válaszolta Baekhyun ugyanolyan nyelven. De jó, eddig nem is tudtam, hogy tud kínaiul.

A pár képére döbbenet ült ki, majd megragadták a kezünket és bevezettek minket egy kis kunyhóba. Nagyon hideg volt kint, azt hittem halálra fagyok, de mikor beértünk a viszonylag melegnek mondható helyiségbe, már jobb volt a helyzet.

- Mit mondtak? - kérdeztem.

- Szerintem ismerik a történetet, és segítségünkre lesznek. - foglalt helyet Baekhyun az egyik széken.

- A barátnőd... - halandzsázott tovább a nő. - Démonölő?

- Igen, valami olyasmi... - húzta a száját.

- Miről van szó? - próbáltam felvenni a kapcsolatot velük, de mindhiába.

- Akkor valamit tudnod kell fiú... - hajolt közelebb Baekhyunhoz. - Ha a három ereklyét összeteszed és ezáltal elpusztítod az összes démont...A három tárgy mellé, szükséged lesz egy démonra, akin a varázslatot végre hajthatod.

- Igen ezt eddig is tudtam.

- De! Van itt még valami... - nézett rám a nő. - Ha Ő próbálja elpusztítani, akkor ő maga is belehal.

- Tessék? - ugrott fel a székről Baekhyun. - Miről beszél? - vált idegessé.

- A varázslat egy emberi lelket is követel. Ahhoz, hogy a varázslat teljesen befejeződjön, szüksége van arra az emberre, aki elpusztítja, így válik véglegessé. Én tudom, hiszen én alkottam meg a varázslatot.

- Mi maga? Boszorkány? - fogta meg a kezem Baekhyun.

- Nem épp...

Közben befutott a nő férje is, kezében egy régi, barna anyagba tekert tükörrel.

- Köszönjük. - vette el Baekhyun, majd meghajolt. - Köszönjük a segítséget. - sietve húzott ki a kunyhóból.

- Ne feledd amit mondtam. A lány meghal! - kiabált utánunk valamit a nő.

- Azonnal tűnjük el innen... - rángatott tovább Baekhyun.