16.

16. fejezet

Mikor besétáltam a házba, korom sötét fogadott, a villany nem működött.
Ó-ó, itt valami gebasz van! - állapítottam meg. - Hol a telefonom?! - kutakodtam a táskámban, de hirtelen egy fényes valami kiégette a retinámat.
- Nem mondtam, hogy ne menj sehova? - világított Baekhyun a kezével.
- Jajj, te vagy az?! A frászt hoztad rám... - könnyebbültem meg. - Miért nem jó a villany?
- Nem tudom. - próbálgatta Baekhyun is. - Mindegy, én majd világítok. - fogta meg a kezem, majd a kanapéhoz vezetett. - Szóval...miért nem hallgattál rám...megint? - kérdezte kicsit idegesen.
- Megoldottam magam is.
- Valóban? Akkor miért vérzel? - mutatott az arcomra és le a karomra.
- Ez semmiség... - válaszoltam. - Néhány bennszülött kiakadt, amiért elhoztuk a lándzsát, ennyi. - vontam vállat.
- Gyere a fürdőbe! - utasított.

- Jé, itt jó a villany? - pislogtam néhányat. Baekhyun ott állt előttem, fehér fölsőben és fekete gatyában. Nem igaz, csak ez a két szín létezik számára???
- Most már tudom mit fogok neked venni karácsonyra. - jegyeztem meg halkan.
- Miért? - mosolygott kedvesen, miután bevizezett egy törülközőt, hogy lemossa rólam a vért.
- Nem igaz, hogy képes vagy csak ezzel a két színnel élni...nem unalmas?
- Mi angyalok, nem szoktunk divatozni. - kuncogott. - Nem divat.
- Nem divat divatozni? - nevettem. - Hát ez nagyon értelmes volt.
Baekhyun leállt a törölgetéssel, majd szemeivel az arcomat kezdte el bámulni. Olyan közel volt hozzám, hogy megremegtem egy kicsit. Vajon most mire gondolhat?
- Én... - szakítottam félbe. Nem szabad megcsókolnia! - Elmegyek fürdeni, aztán lefekszem, mert nagyon álmos vagyok. - elrohantam, mielőtt megakadályozhatott volna.
Felhevült testtel feküdtem bele a langyos vízbe. Most ez kell, hogy lenyugodjak...

Miután végeztem, felkaptam a pizsamámat és behuppantam az ágyamban.
Hm...de jó puha, meleg... - takartam be magam nyakig. A legjobb, ha nem gondolok rá, ha nem gondolok arra, mennyire meg szerettem volna csókolni...
Hirtelen besüppedt az ágy mellettem. Baekhyun feküdt le mellém, legnagyobb sajnálatomra. Jajj ne, most...ez így nem lesz jó! - mocorogtam.
- Jó éjszakát! - nyomott egy puszit a hajamra. Megállt bennem az ütő! Ezt most komolyan gondolja? Az a célja, hogy bukott angyal legyen? Ha belém szeret...akkor nem lesz vissza út...
Öt percig ezen gondolkodtam, mikor lassan megfordultam, hogy ránézhessek Baekhyun alvó arcára, de Ő nagyon Nem aludt! Engem nézett, szemrebbenés nélkül, majd mikor észrevette, hogy belenézek szép, barna szemeibe, elmosolyodott. Tudtam, hogy nem szabad, mégis... felkönyököltem, és megcsókoltam. Az igazság viszont az, hogy ennyi nem volt elég. Olyan finomak voltak az ajkai, hogy még többet akartam belőlük.
- Sajnálom. - estem vissza az ágyra. - Tudom, hogy nem lett volna szabad...de...azzal hogy itt fekszel mellettem, csak megnehezíted a dolgom... - vallottam be.
- Azt hiszed, hogy csak neked nehéz? - hajolt olyan közel hozzám, hogy szája súrolta az enyémet. Válaszolni nem tudtam neki, mert nem várta meg. Ajkaimra tapadt és falni kezdte őket, olyan hévvel, hogy szinte belefúródtam a párnába. De nem érdekelt, a lényeg az, hogy nyelve az enyémmel játszadozott, a levegő kiszorult a tüdőnkből és csak csókoltuk egymást. Minden más eltűnt, minden mást elfelejtettünk, csak mi ketten léteztünk.
- Ja Eun... - nyögte Baekhyun, majd rám nehezedett, így még keményebben tudott csókolni. Hirtelen észbe kaptam!
- Baekhyun! - löktem le magamról, majd gyorsan kiugrottam az ágyból. A levegőt szaporán vettem, gondolkodni csak homályosan bírtam. - Tudod, hogy nem szabad megcsókolnod! Miért csinálod mégis ezt? - fordítottam neki hátat.
Baekhyun is felállt és odaaraszolt mögém, majd karjait átfonta a derekamnál. Szájával a nyakamat cirógatta, ami ismét lázba hozott.
- Mert akarlak...- búgta. - Nem bírom tovább... elviselhetetlenül akarlak...
- De te angyal vagy. - emlékeztettem két sóhaj között. - Én meg ember...
- Mit számít az? - kuncogott.
Igaza van, azon kívül, hogy bukottá válhat...az ég világon semmi...!
- Gondolkozz! - néztem a szemébe. - Én közel sem érek annyit, hogy feladjad értem a hivatásod, a lényed! - mondtam őszintén. Fájt ezt bevallanom, de igazat mondtam.
- Nekem te többet jelentesz bárminél. - ölelt át. Micsoda? Ezt nem gondolhatja komolyan...
- Ne beszélj hülyeséget... - ráztam le magamról karjait. - Te is tudod, hogy ha bármit is csinálsz, akkor lebuksz! Értsed már meg! Nem tudnám elviselni, ha miattam... - könnyeztem, de Baekhyun hirtelen megragadott és a falnak nyomott. Arcán vegyes érzelmeket véltem felfedezni, kiszámíthatatlan volt. Ilyennek nem sűrűn láttam.
- Fogd be egy percre! Ez az ÉN életem. - mondta határozottan. - Azt csinálok vele, amit akarok! Pár perccel ezelőtt elhatároztam magamban, hogy mit akarok. Miért akarsz most lebeszélni róla? - mosolyodott el kedvesen.
- Én csak.. - kezdtem megszeppenve.
- Ssss! - tette mutató ujját a számra, majd miután megbizonyosodott arról, hogy nem beszélek tovább, elvette az ujját és ismét megcsókolt. Ezúttal finoman, ízlelgetve a számat, vált egyre vadabbá. Karjaimat a nyaka köré fontam, hogy még közelebb legyek hozzá. Ő megragadta a fenekemet, így képes voltam ráugrani csípőjére.
- Baek...hyun... - lihegtem izgatottan.
- Ja Eun... - tért rá a nyakamra ajkaival....