19.

19. fejezet


- Mondtam, hogy őt ne rángassátok bele ebbe! Kérlek titeket! - könyörgött Baekhyun.

- Ahova mész, oda megyek én is! - mondtam neki. - Nem hagyom, hogy bántsanak! - fogalmam sem volt, hogy honnan vettem a bátorságot és miből gondoltam, hogy le tudom győzni az angyalokat, de Baekhyunért mindent megpróbálok.

- Nem akarom, hogy ott legyél akkor! - ordította nekem.

- Mikor? - értetlenkedtem, de a három angyal megszakította vitánkat, majd megragadta kettő Baekhyun karját, a harmadik pedig az enyémet.

Az az érzés, ami akkor a hatalmába kerített, mikor megragadta az angyal a kezem, nagyon érdekes volt. Úgy éreztem, a testem elernyed, de én mégis éber voltam. Mikor észre vettem a saját testemet a padlón heverni, megrémültem. Mi történik???

A lelkem felszáll! - jöttem rá végül, majd elvakított a fehérség.

Mikor újra magamhoz tértem, egy fehér szobában találtam magam, ahol néhány arany trón volt elhelyezve. Mindegyik széken ült egy gyönyörű férfi és engem bámultak.

- Hol vagyok? - álltam fel, majd körülnéztem. Meg is pillantottam Baekhyunt, amint belépett a nagy ajtón. Fehér nadrágot viselt, felül viszont meztelen volt, csak néhány arany lánc takarta a testét. Kezeit nem bírta mozgatni, össze volt láncolva. Mit jelentsen ez? - kérdeztem telepatikusan Baekhyuntól. Ő fájdalmas arcot vágott, majd elkapta tekintetét.

- Baekhyun, főőrangyal... - szólalt meg az egyik pasas, aki a trónon ült. Hosszú fekete, hullámos haja és gyönyörű arca elvarázsolt, de mégis...ahogyan Baekhyunra nézett, megijesztett és idegessé tett.

- Ki maga? - tettem fel a kérdést durván.

- Ja Eun! - szólt rám Baekhyun. - Hallgass!

- Gabriel főangyal vagyok... - mosolygott kedvesen, de szemei szikrákat szórtak. - Te pedig, ha jól tudom egy démonvadász...

- Nem vagyok az, legalábbis én csak apámat akarom megbosszulni!

- A bosszú nem a helyes út...a lelked nem fog felszabadulni a bosszútól. - mondta kioktató hangon.

- Oh, igen? Hát az én lelkem megnyugvásra lel, ha megölöm az összes szörnyeteget, ami végzett apámmal. - ellenkeztem. Baekhyun csak a fejét rázta, nem szerette, mikor nagy a szám.

- Érdekes teremtést találtál magadnak. Igazán izgalmas... - simogatott végig a hajamon a főangyal.

- Hagyjon már! - ütöttem el a kezét, mire Baekhyun és az összes többi angyal felszisszent. - Mit akarnak tenni vele? - kérdeztem mérgesen.

- Amit minden angyallal, aki megszegi a szabályokat... - nézett velem farkasszemet Gabriel.

- Kérem...tudom, hogy nem volt helyes, ahogy cselekedtem, de...Ő neki ne kelljen végignéznie ...könyörgöm... - sírta Baekhyun.

- Márpedig ott lesz, mikor megtörténik! - mordult rá a főangyal. - Megérdemlitek! Mindketten...

- Miért olyan nagy bűn ez? - nyöszörgött Baekhyun. - Mi rosszat tettem? Miért bűn szeretni valakit?

- Mert te angyal vagy! Egy őrangyal! - emlékeztette a főangyal. - Neked az a dolgod, hogy védd a védencedet, és ne beleszeress! - mutatott rám.

Szóval akkor ezért...! - jöttem rá. Az agyalok biztosan megtudták, hogy Baekhyun és én...khm... megpecsételtük egymást -szépen fogalmazva-, ezért akarják megbüntetni.

- Nem bánthatják ezért! - rivalltam rájuk. - Ez ellen nem tudnak mit tenni!

- Ez itt nem így működik édes szívem... - mosolygott cinikusan a főangyal. - Itt a Mennyben is vannak szabályok, amiket be kell tartani, különben felborul az egyensúly amit megteremtettünk. Az agyalok nem hálhatnak és nem eshetnek szerelembe emberi teremtményekkel, különben...lebuknak... - nézett rá Baekhyunra.

- Vigyétek! - intett Gabriel. - A lányt is...hadd szenvedjen kicsit...hadd lássa művének kárát... -

- Nem tehetik! - kiabáltam, de senki nem figyelt rám. Az egyik angyal megragadta a kezem, majd Baekhyun után vonszolt.

Beértünk egy üres szobába, ahol a padlón egy nagy nyílás volt, ami kéken világított. A nyílás elé térdeltették Baekhyunt, majd levették róla az arany-láncot.

- Baekhyun... - nyögtem, mikor engem elhelyeztek mellé.

- Nem lesz semmi baj! - nézett rám szomorúan, mosolyt erőltetve az arcára. De szemei csillogtak a könnyektől. Egy csepp ki is csordult. Nem bírtam megállni, finoman megsimogattam szép arcát, és letöröltem a könnycseppet. Arcát tenyeremhez nyomta és lehunyta a szemeit.

- Nemsokára újra találkozunk. - nyomott egy csókot a kezembe.

- Mi? - aggódtam. - Miért, most hova mész? Mi fog történik? - kezdtem el hisztériázni.

- Nyugi... - suttogta, mikor odaért Gabriel és még két főangyal is, majd Baekhyun háta mögé helyezkedtek el. - Ne nézz ide, bízz bennem! - puszilta meg az arcom.

- Vigyétek arrébb a lányt. Ahogy ismerem...elég harcias... - mondta Gabriel.

- Mit művelnek vele? - ficánkoltam a két őr karjai között. - Ne bántsák!!!!

- Készen állsz, őrangyal? - kérdezte Baekhyuntól. Baekie lehajtotta a fejét, majd szárnyait kiterjesztette és várt. Mindenki várt. Levegőt is alig mertem venni, iszonyatosan féltettem, tudtam hogy fájdalmat fognak neki okozni.

- Ezennel ki vagy tagadva a Mennyből, mostantól megfosztalak őrangyali hivatásodtól és ezáltal szárnyaidtól is! - Gabriel hangja betöltötte a teret. Erős kezeivel megragadta Baekhyun szárnyait, majd egy erőteljes lendítéssel letépte azokat.

Az idő megállt. Egy hangos tépő hangot lehetett hallani és Baekhyun olyan keservesen ordított fel, hogy önkétlenül is zokogni kezdtem és kiabálni. Végig néztem, ahogy majd' belehal a fájdalomba, mikor megfosztják a szárnyától.

- Neeeeeeeeee!!!! - nyúltam Baekhyun felé, miután a főangyal belelökte a kék nyílásba.

- Isten veled! - mondta Gabriel.

- Neeeeeee! - ismételem.

- Altassátok el a lányt és küldjétek vissza a Földre. - a főangyal kiadta az utasítást, amit már haloványan hallottam, majd el is sötétült előttem minden.