24. +18

24. fejezet

- Eldöntöttük! - hajoltunk meg mindketten Gabriel előtt.

- Sejtem a válaszodat. - mondta higgadtan az arkangyal. - Biztos vagy benne? Nem számít, hogy meghazudtolod saját önmagad, hogy a hivatásod és származásod ellen fordulsz, csak azért, hogy együtt megöregedj és meghalj egy emberrel?

- Nem számít. - felelte Baekhyun határozottan.

- Hát...ha már ennyi mindenen keresztül mentetek, valami ilyesmi választ vártam. - mosolygott Gabriel.

- Kérdezhetek valamit? - álltam fel. - Most miért vagy ilyen kedves hozzánk? - Baekhyun megrázta a kezem, jelezvén, hogy hallgassak, de én annyira kíváncsi voltam hogy meg kellett kérdeznem.

- Nincs semmi különösebb oka. - vonta meg a vállát. - Viszont te lány...még mindig nagyon nagy a szád.

- Elnézésedet kérjük. - szólt közbe Baekhyun. Mindig olyan jól nevelt és megalázkodó, sosem értettem, hogy miért hódol be neki.

- Szóval akkor úgy döntöttél, hogy letérsz vele, a Földre. Viszont akkor tudnod kell, hogy a halhatatlanságod, a képességed és mindenféle angyali erőd a semmibe vész. Már nem leszel képes megvédeni Őt. - mutatott rám. - Két kezeddel kell majd. Így is belemész?

- Bele. - hajolt meg Baekhyun. - Kérlek szépen, Gabriel arkangyal, tégy emberré, hogy elhagyhassam e világot és örökre Baek Ja Eunnal élhessek, a Földön.

- Akkor legyen, ahogy akarod! - hirtelen elvakított minket a fény, ami az arkangyal kezéből áradt szét, majd pár perc eszméletlenség után az ágyamban ébredtem fel.

- Baekhyun? - álltam fel, de megszédültem. - Ah....Baekhyun? - kiabáltam ki a szobából, majd mikor kiléptem neki ütköztem egy mellkasnak.

- Ja Eun...! - vigyorgott boldogan Baekhyun, mire én is elnevettem magam a boldogság miatt.

- Baekhyun... - öleltem meg hevesen. - Érzel? Jól vagy? Milyen érzés? - rohamoztam meg.

- Nyugi... - kuncogott a szokásos módon. - Érezlek. - simított végig hátamon. - És nagyon nagyon jó érzés.

Elhúzódtam tőle, hogy szemébe tudjak nézni. A lénye már nem volt olyan fényes, mint mikor angyal volt, de így emberként is eszméletlenül helyes és angyali.

Mielőtt feleszmélhettem volna, már ajkaimra is tapadt, majd vadul noszogatta nyelvemet, hogy kapcsolódjak már be én is a csókunkba. Több sem kellett, átkaroltam nyakát és amilyen közel csak lehetett, húztam magamhoz. Testünk egymáshoz simult, majd Baekhyun felkapott két karjába, és kissé keményen nekivágott a falnak.

- Bocsáss meg. Csak... - nyögte két csók között. - Nem bírok magammal...akarlak... - lihegte. - Annyira hiányoztál már...

- Te is nekem! - harapdáltam szexi nyakát.

Baekhyun belemarkolt a fenekembe, majd bevitt a szobámba és együtt dőltünk le az ágyra, miközben egymást vetkőztettük.

- Ah..olyan finom, puha vagy... - puszilgatta a hasamat, majd egyre lejjebb haladt, mikor elérte legérzékenyebb pontomat, hangosan nyögtem egyet.

- Baekie... - markoltam bele selymes hajába, mire nyelvét óvatosan beledugta nedves nyílásomba, majd izgatóan mozgatni kezdte. Pár perc múlva egy hangos sikoly kíséretében el is élveztem. Utána viszont úgy döntöttem, most rajtam a sor, nekem kell őt kényeztetnem. Felhúztam magamhoz arcát, majd miközben ő az én mellemet markolászta, én apró fognyomokat hagytam ott mellkasán. Mikor megszívtam mellbimbóját férfias nyögés hagyta el a száját, ami csak még jobban felizgatott.

Lassan, türelmesen haladtam egyre lejjebb, mikor rátapadtam merev férfiasságára és húzogatni kezdtem rajta a bőrt. Annyira jól esett neki ez az érzés, hogy hátát felemelte, és fejét hátra vetette, miközben ajkait rágta. Fogai viszont könnyedén felhasították szép száját, annyira, hogy a vér is kicsordult. Miközben lenn tovább izgattam, felmásztam testén és rátapadtam vértől nedves, puha párnáira és szívni kezdtem alsó, sérült ajkát.

- Hah.... - nyögte Baekhyun. - Ja Eun... ha tovább csinálod ezt...elmegyek, itt a kezedben.

- A-a baby...majd bennem. - mosolyogtam, majd tovább nyaltam száját.

- Akkor viszont el kell engedned... - kuncogott. Hevesen elkapott és hátamra fektetett, majd rám nehezedett és tovább csókolt. Olyan szenvedélyes volt, sokkal vadabb, mint az első alkalomkor.

Férfiasságát megéreztem bejáratomnál, mire egy nagyot nyögtem és még jobban húztam magamhoz szerelmemet. Mikor lassan belém nyomult, úgy éreztem, hogy ennél jobb dolog soha nem történhet velem. Az egyesülés, hogy azzal lehetek, akit mindennél jobban szeretek, sírásra késztetett és nem bírtam nem kiengedni örömkönnyeimet. Kezeim bejárták Baekhyun egész testét, hiszen érezni akartam, hogy Ő csak az enyém, Ő hozzám tartozik.

- Szeretlek. - súgta a fülembe, miközben erőseket lökött alsó felével. - Tudom, hogy ezt már sokszor mondtam, de...

- A te szádból sosem hallhatom elégszer. - fogtam közre arcát két kezemmel. - Tudom, hogy szeretsz, és...ezért nagyon hálás vagyok.

- Mostantól...sosem hagylak el, kész vagyok hűséget fogadni, bármikor, amikor csak akarod. - csókolt meg. Ez a kijelentése váratlanul ért.

- Te most... - nyeltem egy nagyot... - Te...

- Igen. - nevetett idegesen. - Tudom, hogy elég röhejes ilyen helyzetben megkérni egy lány kezét, de...mi különleges páros vagyunk... - villantotta rám szexi mosolyát.

- A végén talán választ tudok adni! - húztam vigyorogva magamhoz, majd lábaimmal közelebb toltam alsó felét az én ágyékomhoz, így ismét ütemesebben kezdhettük el mozogni. Egyszerre élveztünk el, nyögések és kiabálások közepette, és egymás nevét lihegve borultunk össze az aktus végén.

- Én is szeretlek, és bármikor boldogan hozzád mennék. - sepertem arrébb nedves haját, izzadt bőréről. Olyan gyönyörű volt, hogy nem hittem el, ez az ember tényleg az enyém. Életemben először éreztem azt, hogy szerencsés vagyok.

- Olyan csodálatos vagy. - húzott magához. Arcom vizes mellkasához tapadt, éreztem tiszta, férfias illatát, majd egyik lábamat átlendítettem a takaró alatt a derekán, hogy minél közelebb lehessek hozzá. Elégedetten mosolyogtam megjegyzésén, majd ujjaimmal hátán kezdtem el körözni, miközben ő a fejem búbját csókolgatta és dúdolgatott.

- Énekelj nekem. Kérlek! - néztem bele ébenfekete szemeibe. Rám mosolygott, majd végigsimított arcomon és énekelni kezdett, olyan angyali hangon, hogy szépséges arcának látványa és férfias hangja teljesen kitöltötte a szobát, onnantól kezdve nem létezett más, csak Ő és Én.