3.

3. fejezet

Másnap korán felébredtem, egyszerűen nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy egy angyal mászkál a lakásomban, miközben alszom. Már nyugodtan öltözni sem tudtam, mindig attól féltem, hogy mikor teleportál oda és esetleg meglát meztelenül.

- Üdv! - tűnt fel a fürdőszoba ajtóban, mikor épp próbáltam magamra szenvedni a csőgatyámat!

- Ya! - ordibáltam, majd orrára vágtam az ajtót. Mikor kijöttem mérges fejjel, szúró pillantást lövelltem rá, majd elindultam a terepgyakorlatra. Ő követett.

- Ide figyelj! Nem kell folyton a seggemben lenned...

- Nem is vagyok folyton ott... - mosolygott. Jajj, az agyamra megy ezzel az állandó vigyorral a képén.

- Nem jössz el most velem. - parancsoltam.

- Ami azt illeti, most nem követni akartalak, nekem is van elintéznivalóm.

- Igen? Mi csoda? röpködni a pelenkás kisangyalok között? - fintorogtam. Még mindig nehezemre esett felfogni, hogy valóban angyal, méghozzá az én őrangyalom.

- A repülő disznó jobban tetszett... - kuncogott, majd szorosan hozzám simulva kisétált az ajtón előttem.

- Lehetsz az is. - húztam el a szám, majd bezártam az ajtót.

- Nos Ja Eun...a dolog úgy áll... - kezdte Shin Ho. - Ha az egyik ügynök kap egy másik ajánlást, akkor lepasszoljuk neked az ügyet. De...
- Igen?
- Ígérd meg, hogy nem csak a bosszúállásra fogsz törekedni. Hiába ölt meg az a valaki több embert, ha te lepuffantod, akkor téged is ugyanúgy el kell ítélnünk. Felfogtad? Nem tudlak megvédeni...
- Megpróbálom. - fújtattam. Nehéz lesz visszafognom magam, de ha elhatározom magamban, hogy menni fog, akkor menni fog. - Értettem.
- Helyes. Még tíz kör búcsúzás képen, aztán tied az akta! - lengette meg előttem. Bólintottam, majd nekikezdtem a tíz körnek.
Az ötödik kör után valami furcsa érzésem támadt.
- Bu! - tűnt fel mellettem BaekHyun futva.
- A villám csapjon beléd te repülő disznófajzat! - ijedtem meg. - Mit keresel itt? - mikor észrevettem, hogy engem stíröl, tudatosult bennem, hogy egy feszülős rövidgatyában és egy has-kilógos topban vagyok. - Ne bámulj már!
- Nem téged nézlek! - rázta a fejét. - Mutasd! - nyúlt a derekamhoz.
- Mit nyúlkálsz??? - fékezem le hirtelen.
- Állj már meg nyugodtan, egy percre! Nem letapizni akarlak... - mondta határozottan, majd odahajolt az oldalamhoz. Az még nem is lett volna nagy kunszt, de hogy az amúgy is rövid toppomat felhúzza...
- Ya! - állítom bele a könyökömet a tarkójába.
- Áú!!!! - kapott a nyakához. - Ezt most miért kaptam?
- Ja Eun, minden rendben, kivel beszélsz? - kérdezte Shin Ho értetlenül.
- Senkivel. - legyintettem, majd tovább futottam, hogy ne legyek feltűnő. - Rajtam kívül senki sem lát? - kérdeztem BaekHyuntól.
- Ez mocskosul fájt! - masszírozta a nyakát. - Csak egy jelet akartam megnézni, de szerencsére láttam, mielőtt leütöttél volna. - dugta ki a nyelvét. Olyan volt, mint egy édes kisgyerek. De velem ne packázzon!
- Miféle jelet?
- Mindegy. Még nem kell tudnod. Otthon találkozunk! - azzal eltűnt.
Istenem, mi lesz még velem!!!

Mikor hazaértem az étkezőasztalom teli tele volt kajával. Mégis mi van itt? - léptem beljebb. BaekHyun serénykedett a konyhában, akár egy házitündér...vagy háziangyal...
- Mit művelsz? Várunk valakit? - néztem körbe.
- Én vártalak. Téged. - villantotta rám fehér fogsorát. - Jó étvágyat!
- Oké, most nem tudom eldönteni, hogy mire is vagy jó....anyám vagy, vagy a pasim, vagy az őrzőm...
- Minden egyben, hiszen egyik sincsen neked. - törölgette el a tányért.
- Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem. - ültem le az asztalhoz.
- Hiányoznak ezek a dolgok? - foglalt helyet a mellettem lévő széken.
- Nem igazán tudom, hogy milyen egy anya, egyedül apám szeretetét ismertem. A többi nem is érdekel...
- Nem akarsz majd családot meg ilyesmit? Akkor minek is vagyok Én itt? - csapott az asztalra drámaiasan.
- Én is ezt kérdezem. - kaptam be egy falatot. - Amúgy...nem akarok családot. Addig végképp nem, amíg meg nem találtam apám gyilkosát.
- És ha sosem bukkansz rá?
- Akkor szingliként halok meg. - vontam meg a vállam.
- Pazarlás lenne... - mosolygott kedvesen.
- Az egész életem egy pazarlás. Nem is kellett volna megszületnem. - mondtam egyszerűen.
BaekHyun felkelt a székről, majd letérdelt elém, a testemet maga felé fordította, államat felemelte, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Sose mondj ilyet, hogy nem is kellett volna megszületned! Soha! - mondta áhítatosan. - Annak, hogy itt vagyok, oka van. Nem mindenkinek van őrangyala. Én azért vagyok itt, hogy megvédjelek, a jó irányba tereljelek és most elmondom neked, hogy nagyon rossz felé haladsz. - szavai olyan mélyre bevésték magukat az elmémbe és a szívembe, hogy képtelen voltam nem odafigyelni rájuk és képtelen voltam elszakadni a tekintetétől. Vonzott, és ez megijesztett. Amilyen gyorsan csak lehet, el kellett fordulnom.
- Majd később megeszem. - mondtam, majd felálltam és felszaladtam a lépcsőn.