8.

8. fejezet

Álmomban ismét a sötét alak ellen harcoltam. Most viszont volt nálam egy hatásos fegyver. Az is valamiféle tőr volt, de nem akármilyen, markolata aranyozott volt és zafírok díszelegtek benne, éle nem nagyon volt, mégis végezni tudtam a gonosszal.

Mikor felkeltem reggel, első volt, hogy lesétáltam BaekHyunhoz megkérdezni, hogy mit tud erről. Amúgy is rengeteg mindent kell elmagyaráznia.

- Hahó! - szólítgattam, de nem tűnt fel. Majd valaki megcsiklandozta az oldalamat, mire én nagyot ugrottam ijedtemben.

- Ya! - visítottam. - Ezt hagyd abba! Nem akarok szívinfarktusban meghalni, ilyen fiatalon.

- Bocsi. - villantott rám egy félmosolyt, majd elsuhant mellettem és beindította a kávéfőzőt.

- BaekHyun... - kezdtem.

- Hm?

- Figyelj már, ez fontos! - láttam rajta, hogy nem koncentrál teljesen rám.

- Mondd!

- Ma volt egy álmom. De...először tudnom kell, hogy mi volt az a lény, ami megtámadott.

BaekHyun hangosan fújtatott egyet, majd fogta a kávéját és leült az asztalhoz. Érdekes módon megint fekete felsőben volt, mit történt vele? Stílust váltott?

- Nos... - mutatott a szembeni székre, hogy én is foglaljak helyet. - Mivel vannak angyalok, logikus, hogy alvilági teremtmények is léteznek...

- Neked lehet logikus. Igen...? - noszogattam.

- Az a dög, ami rád vetette magát egy démon volt. Méghozzá egy fődémon. A kilenc testvér egyike.

- Egy démon...- ízlelgettem a szót. - Akkor azért nem használt semmilyen fegyver ellene...

- E földi fegyver, amit ember készített semmit  nem ér az alvilági szörnyek ellen, ezt jobb ha megjegyzed. - szürcsölt bele a kávéjába.

- Azt mondta az a démon, vagy mifene, hogy apám megölte a testvérét.

- Az édesapád démonvadász volt.

- Mi van? - értetlenkedtem. - Azt mondod, hogy igaz az, amit az az ördög mondott? - háborodtam fel.

- Igen. Így halt meg Ő is. Harc közben...

- Te most viccelsz velem? - pattantam fel a helyemről. - Azt mondod, hogy hiába álltam be a rendőrséghez, hiába kutakodtam annyit, mikor apám gyilkosa még csak nem is e földi? Tehát meg sem találhatom??? - teljesen kikeltem magamból. Ezt miért nem mondta eddig?

- Nyugi. - mosolygott.

- Én ezek után nem vigyorognék ...mondhattad volna előbb is! - mérgelődtem.

- A kiképzés amit kaptál, jól fog jönni még, hidd el...

- Szóval... - vázoltam fel a helyzetet. - Apám démonvadász, és megölt egy csomó démont. Az egyik a kilenc fődémon közül volt és most a testvérei meg akarnak engem bosszulni? Állok elébe!

- Már megint butus vagy... - legyintett BaekHyun. - Nincs fegyvered.

- Álmomban láttam egy aranymarkolatú kékzafíros tőrt, amivel leszúrtam azt a démont. Az sem segítene? - húztam fel az egyik szemöldököm, mire BaekHyun szemei kidülledtek.

- Tudod hol van az a fegyver? - tette le a kávéját.

- Nem. - ráztam a fejem. - Azt hittem Te majd tudni fogod.

- Akkor sok dolgunk lesz... Pakolhatsz is! - állt fel az asztaltól vigyorogva.

- Miért pakolnék?

- Kirándulni megyünk. Uticél? Ismeretlen, de te majd navigálsz, hisz démonvadász vagy, érezned kell a tőr erejét.

- Megzakkantál? - nem fogtam teljesen fel, amit mondott. - Nem hagyok itt mindent, és megyek el egy őrangyallal, akit alig pár hete ismerek.

- Akkor tisztázzuk... - állt elém. - Azt mondtad, láttad álmodban a tőrt, és hogy azzal szúrod le a démont. Ez egy jelnek számít, amit Hyung küldött.

- Hyung? A testvéred? - Mennyi mindent nem tudok még!

- Igen, én is a tizenkettő főőrangyalnak az egyik tagja vagyok, ami annyit jelent, hogy a többi őrangyal felett állunk, és van mindannyiunknak egy különleges képessége. Nagyjából ennyi.

- Miféle különleges képesség? - totál elvesztem!

- Hyungnak telepatikus képességei vannak és az álmokhoz is ért. Nekem meg...

BaekHyun hátrált egy lépést, majd felemelte a kezét. A tenyere pedig világítani kezdett!

- Úristen! - ámuldoztam. Miért kell, hogy pont az én életemben tűnjenek fel ilyen másvilági lények? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

- Az én erőm a fény. Majd később lehet megtapasztalod, lehet szükségünk lesz még rá, az út során.

- Na jó, miféle útról beszélsz?

- Meg kell találnunk a Három Ereklyét, ami végezni tud az összes démonnal.

- Ahha... - még bonyolultabb nem lehetne? - Szóval...hol keressük ezeket a micsodákat?

- Három Ereklye. - ismételte meg Baekhyun. - Az egyik az a tőr, amit láttál álmodban is. A másik egy lándzsa, a harmadik pedig egy tükör.

- Mi a kapcsolat közöttük? Miért pont tükör?

- Mert az ókorban ezeket alkotta egy démonűző szerzetes. Honnan tudjam?! - legyintett. - A lényeg, hogy ha a tőrre ráakadunk, akkor az már utat mutat, szóval először azt kell megtalálnunk.

- De hogyan?

- Vérrel. - emelte fel a kezem majd testét az enyémhez simította. Mit művel? - szívem hevesebben kezdett el verni, közelségétől zavarba jöttem.

- Baekhyun...mit csinálsz...? - kérdeztem akadozva, majd rám nézett és gyönyörű barna szemei fogva tartották az enyémeket. Apró, tűszerű szúrást éreztem a csuklómon, mire odakaptam a fejem. BaekHyun a körmével felvágta az erem, majd odavarázsolt a semmiből egy világtérképet és a térképre csöpögtette rá a véremet. Én csak néztem, szólni nem tudtam. Gondoltam tudja, mit csinál...

- Figyeld, merre vonzza a vércseppet.... - mondta halkan. - Oh...meg van! - simogatta meg a vágásomat, majd az el is tűnt. Először Baekhyun arcát kezdtem el pásztázni, majd a térképre koncentrálódtam.

- Irány Brazília!!!! - vigyorgott rám BaekHyun.