7.

 

7. fejezet

Reggel sokkal jobban voltam. A sebeim még mindig fájtak, viszont a karom már nem. Nem is látszott meg a harapás nyoma!

- Bejövök. - nyílott ki az ajtó, majd BaekHyun lépett be egy tálcával a kezében. Arcán eltűnt a vidámság, inkább szigorú volt és komor. Letette a reggelit az ágyamra, majd szó nélkül fogta magát és kiment. Én viszont követtem, mert zavart, hogy nem olyan mint azelőtt.

- BaekHyun! - szóltam utána, de ő nem állt meg. - BaekHyun! - ragadtam meg a karját.

- Mit akarsz? - rivallt rám. Ezt nem értem! Tegnap kedves volt, megmentett, felhozott és még mellém is feküdt, sőt....még át is ölelt! Akkor most mi a baja?

- Mi a bajod? - kérdeztem értetlenül.

- Még hogy mi a bajom? - háborodott fel. A pár hét alatt sosem láttam még ilyennek, nagyon meglepett. - Azt hiszem világosan megmondtam, hogy ne tedd ki a lábadat a házból! Erre te nem elmentél oda??? Könyörögtem neked, és én hülye azt hittem hogy betartod amit ígértél! - teljesen kikelt magából. - Azt mondod, hogy képtelen vagy bízni az emberekben. Előbb talán magadnak kéne megtanulni 'megálljt' parancsolni, te sem különbözöl a többiektől. Ti emberek önfejűek és megbízhatatlanok vagytok. Meg is érdemlitek, hogy így járjatok! - kiabált.
- Befejezted? - ordítottam vissza. - Mit képzelsz magadról?! Ki vagy te nekem, hogy parancsolgathass! Nem is ismerlek, azt se tudom miért vagy itt.
- Már mondtam, hogy azért vagyok itt, hogy megvédjem a szánalmas kis életedet, az ŐRANGYALOD vagyok, és ha szeretném, ha nem, itt kell lennem, mert ez a feladatom. Elhiheted, szívesebben mennék egy könnyebb esetű emberhez, mint te. Nálad mindenki jobb lenne!
A szívem összeszorult, a könnyeim kicsordultak. Fájtak a szavai, sokkal jobban mint a tegnapi sebek. Igaza volt valamilyen szinten, viszont épp erre a kicsapongásra volt a legkevésbé most szükségem. Nem szoktam hozzá, hogy így leosztanak, így nagyon váratlanul ért ez.
Kínomban nem tudtam mást csinálni, mint belémentem miközben rohantam lefelé a lépcsőn, ki a szabadba. Olyan edzéstervet eszeltem ki magamnak, hogy csak késő este fogok végezni.

Ahogy terveztem, este tizenegyre értem haza, kifulladva, izzadtan és nem vágytam semmi másra, mint egy jó meleg fürdőre. Mikor beléptem a házba, és körülnéztem, BaekHyun nem volt sehol. Jobb is, hogy elhúzott. - gondoltam, majd felvonszoltam magam a lépcsőn és megcsináltam a fürdővizemet.
Mikor végeztem, és fél óra után kiszálltam a vízből, magamra tekertem egy törülközőt, majd besétáltam a szobámba. Végre lehettem meztelenül, nem kellett attól tartanom, hogy megles valaki, amíg felöltözöm.
Miután felhúztam a fehérneműimet, és elindultam a pizsamámért, valami nesz ütötte meg a fülemet. Száznyolcvan fokos fordulatot vettem, majd majdnem felsikítottam ijedtemben. BaekHyun állt előttem, rideg arccal, és különös módon fekete felsőben.
- A színinfarktust hoztad rám, a rohadt életbe! - lélegeztem mélyeket, csak később esett le, hogy egy száll melltartóban és bugyiban állok előtte. - Mi a baj? - figyeltem bűnbánó arcát.
- Sajnálom. - motyogta, majd magához húzott és megölelt. Nem zavartatta magát, hogy az öltözékem eléggé hiányos, annyira lefoglalta a bocsánatkérése, hogy lehet észre sem vette.
- Én... - kezdtem. - ...én is sajnálom, hogy nem fogadtam szót neked... - Mit csináljak? Öleljem én is át? Mit tehetnék ilyenkor? - idegeskedtem.
- Annyira megijedtem, mikor megtudtam, hogy elmentél. - búgta a nyakamba. - Soha többé ne csináld ezt.
Kihámoztam magam a karjaiból, majd belenéztem mélybarna szemébe. - Köszönöm. - suttogtam.
Baekhyun arckifejezése lágy volt, szinte angyali, s mikor arca az enyém felé közeledett én automatikusan lehunytam a szemeimet, várva puha, meleg ajkaira.
Végül Ő csak egy puszit nyomott az arcomra, mire a szemhéjam meglepetten pattant fel. Jézusom, mégis mit művelek?
- Jó éjszakát! - azzal elteleportált.
Bambán ültem le az ágyam szélére. Nem tudtam mit gondoljak. Miért váltja ki ezt belőlem BaekHyun?
Mindig mindenkivel tartózkodó voltam, akárhány pasi próbált közelíteni felém, sosem bíztam senkiben, viszont BaekHyun mellett teljes biztonságban éreztem magam.
Ugye ez nem azt jelenti, hogy kezdek érezni valami iránta...? Áááá, nem lehet!!! Hiszen Ő nem is ember!!! Egyszerűen csak megbízom benne, ennyi. - hagytam annyiban, majd felkaptam a pizsamámat és lefeküdtem aludni, de közben végig BaekHyun ingerült, majd kedves arca tűnt fel előttem, és most is azt kívántam bárcsak itt feküdne mellettem, akkor teljes nyugalomban tudnék aludni.