9.

9. fejezet

BaekHyun segített bepakolni néhány dolgot, amit alapjáraton sosem raktam volna be egy brazíliai útra.

- Most komolyan...naptej? - doboltam a lábammal.

- Le akarsz égni? Nekem mindegy, én nem fogok de én gondolok rád is.... - kuncogott, majd becipzározta a hátizsákomat.

- Nem értem. Ha tudsz teleportálni, akkor miért nem viszel engem is, és nem kéne repülőjegyet vennünk... - követtem le a lépcsőn.

- Magamat tudom csak teleportálni.

- Milyen szar. - húztam a szám, mire BaekHyun megtorpant és szembefordult velem. Egy lépcsőfokkal felette álltam, így le kellett rá néznem. Szemei összeszűkültek, majd méregetni kezdett.

- Neked még ennyi erőd sincs. - dugta ki a nyelvét, majd elmosolyodott. Olyan aranyos volt, arca ilyenkor volt a legszebb, amikor szélesen elvigyorodott. Mielőtt belegondoltam volna, hogy mit teszek, kezem felém nyújtottam és megérintettem az arcát. A mosolya eltűnt, majd lopva a kezemre pillantott, utána meg rám. Nem értette.

- Volt ott...köhöm...valami szösz... - dadogtam, majd arrébb tessékeltem és elmentem mellette.

- Siess, mindjárt indul a járat! - futottunk BaekHyunnal a reptéren keresztül. Szerencsére épp elértük a járatot.

Míg átrepültük az egész Csendes-óceánt, egy jó párszor elaludtam, Baekhyun egy jó párszor azt hazudta, hogy elmegy wc-re, de én tudtam, hogy megerőltető neki folyton láthatónak maradni.

- Mikor érünk már oda? - türelmetlenkedtem.

- Mindjárt ott leszünk, nyugalom. -  tűnt fel mellettem BaekHyun.

- Ya! A lábadon kellett volna visszajönnöd. - motyogtam. - Mi van, ha észrevesznek?

- Gondolod, hogy ezek az emberek azt figyelik, mikor tűnik fel egy angyal a közelben? - mosolygott. - Kétlem.

Mikor végre leszálltunk a repülőről és fogtunk egy taxit, BaekHyun előkapta a véres térképet, hogy megnézze merre kell menni. A baj csak az volt, hogy nem figyelt arra, hogy a sofőr kiszúrhatja a foltot.

- Az ott...vér? - fékezett le hirtelen, én pedig majdnem lefejeltem a fejtámlát.

- Igen... - felelte nemes egyszerűséggel Baekhyun.

- Ya! - szóltam rá, de akkor már késő volt.

- Maguk fejvadászok? - ordítozott a sofőr. - Segítség!

- Micsoda? - nevetett Baekhyun. - Dehogy is!

- Baekhyun? - kérdeztem aggódva. - Az emberek figyelnek.

- Ó, basszus! - Baekhyun elengedte a térképet, majd tenyerét a sofőr szeme elé helyezte, az pedig ernyedten hallgatott el.

- Te jó ég, megölted?

- Szerinted ha gyilkolásznék, lehetnék Én az egyik főőrangyal? Na pattanj, el kell tűnnünk! - szállt ki.

- Miért ilyen gyanakvóak az emberek?

- Ez az ország eléggé beteg . - állapította meg Baekhyun. - Miért hiszik rögtön azt, hogy gyilkosok vagyunk? Hát úgy nézek én ki, mint egy fejvadász? - kérdezte tőlem Baekhyun, mire megráztam a fejem.

- És én?

- Te inkább. - kuncogott, mire én meglöktem.

- Ya! Na menjünk normálisan...- emelte fel a térképet. - Bár azt hiszem, hogy már nem Brazíliába kell mennünk...ez már Peru... - nézett körbe.

- Piszkosul meleg van itt... - kaptam elő a vizemet.  - Jó neked, hogy te nem izzadsz.

- Az angyalok nem verejtékeznek. - kérte el tőlem a vizem.

- Semmilyen testnedvetek nincs? - kérdeztem egyszerűen, mire kiköpte a vizet.

- Ya! Spórolj! - szóltam rá, majd miután felfogtam, hogy ő hogyan értette elvörösödtem. - Istenem...hiába vagy angyal...attól még pasi vagy... - elvettem tőle a vizet.

- Khm...na ...hogyan megyünk át a határon? - mutatott a távolba, ahogy fegyveres őrség figyelte a területet.

- Ez tényleg egy veszélyes világ.  - jegyeztem meg.

- Szóval...én könnyen átjutok, csak az a kérdés, hogy Te hogyan cselezed ki az őröket.

- Látom tetszik, hogy szánalmas ember létemre képtelen vagyok kicselezni egy egész hadsereget, mi? Hát akkor figyelj! - indultam el, miután lepasszoltam neki a hátizsákomat. BaekHyun szélesen elvigyorodott.

- A határ után találkozunk. - azzal eltűnt.

- Na oké...akkor fighting! - mondtam magamnak, majd óvatosan a határ felé indultam.

Szerencsére feltűnés nélkül sikerült eljutnom egy építményig, bár elég nehéz volt, hiszen a szinte félsivatagos területen alig volt növény, csak homok és néhány cserje.

- Szerinted meddig kell még itt dekkolnunk? - kérdezte az egyik őr a másiktól. Egy pillanatra megálltam a mászásban. Ha felmérem a terepet és nem találok túl sok embert, akkor egyszerűen altatólövedékkel elintézem őket, és akkor még nem is kellett bántalmazáshoz folyamodnom. Ez jó ötlet. - gondoltam. Körbenéztem és megszámoltam az őröket. Volt belőlük vagy öt. Elővettem a pisztolyt, majd megtöltöttem az altatólövedékkel. Szép lassan lelőttem az összest, viszont az egyiket nem találtam el, mert a társa kábulatában rárökönyödött és eltérítette.

- A francba! - kezdtem el futni.

- Héj!!!! - kiabált utánam az őr. - Álljon meg! - hablatyolt számomra idegen nyelven.