5.

5. fejezet

BaekHyunnal egy közeli pékségben ültünk le és reggeliztünk. Kényelmetlenül éreztem magam, hiszen ide szoktam járni néha vacsorára venni néhány dolgot, és azért már ismernek a dolgozók annyira, hogy tudják senki nem érdekel, mindig sietek és mogorva vagyok. Most viszont éreztem, hogy összesúgnak a hátam mögött.

- Te gondoltad volna, hogy sikerül ilyen helyes srácot kifognia?

- Soha. Ő olyan durcás, viszont ez a fiú egy mosoly-masina. Milyen édes... - suttogtak, mire BaekHyun még szélesebben elkezdett mosolyogni.

- Idegesítenek, menjünk! - álltam volna fel, de BaekHyun visszaültetett.

- A-a. Előbb egyél!

- De nekem nincs ilyesmire időm. - ellenkeztem.

- Dehogy nem van időd. Mire van, ha a kajára nincs? - vigyorgott elbővülően. Most, hogy így hallottam más nők véleményét, az ő szeműkben BaekHyun valóban lenyűgözőnek hathatott. Varázslatos mosolya volt, és édes pofija. Fehér zakója, ami mindig rajta volt, bizonyította számomra hogy angyal. Ahogy néztem és egyre jobban elmerültem a látványában, rájöttem, hogy egy ilyen emberben talán bízni tudnék....talán...

- Most nem tudom eldönteni, a kaja nem izlik vagy engem kívántál meg ilyen hirtelen? - kuncogott BaekHyun.

- Miről beszélsz? - haraptam bele egyet a csokis croasant-omba. A francba, ezt észrevette!

- Köhöm... - tette le a péksüteményét, majd engem nézett huncut tekintettel, fél-mosollyal.

- Megint mi van? - kérdeztem.

- Van itt valami... - nyúlt felém, de én automatikusan elhúzódtam. - Gyere már vissza! - fogott meg egy szalvétát, majd a számhoz érintette és letörölte. Annyira bensőséges helyzetet alakított ki ezzel a gesztusával, amilyenben még sosem volt részem.

- Nézd, milyen aranyos! - sugdolóztak megint az eladók, mire én felpattantam, a kajámat otthagyva kiviharoztam a boltból és rögtön hazafelé vettem az irányt.

- Baek Ja Eun, várj meg! - szaladt utánam BaekHyun. - Ja Eun-ssi! Állj meg! - de én nem álltam. - Mi a baj? Otthagytad a fél reggelidet. - ért be.

- Elment az étvágyam. - kezdtem el futni.

- Most miért menekülsz? Zavart, hogy azok a lányok rólam beszéltek? - dugta elém vigyorgó képét BaekHyun.

- Nem menekülök, hanem edzek, és rohadtul nem érdekel, hogy ki beszél rólad. Nem foglalkozom ilyesmivel. Fontosabb dolgom is van annál, hogy a rólad alkotott véleményeket hallgassam. - mondtam mogorván, miközben arrébb löktem. BaekHyun erre csak lebiggyesztette a száját, majd tovább futott velem, egészen hazáig.

- Mi lesz ma a program? - tűnt fel hirtelen előttem.

- Ne csináld ezt! - hurrogtam le. - Éppen fürödni mennék, muszáj folyton láb alatt lenned? Te nem őrangyal vagy, hanem életet-megkeserítő angyal.

- Hm... - gondolkodott el. - Olyan szerintem nincsen... - majd kuncogni kezdett.

- Dejó neked, hogy mindig ilyen jókedvű vagy. Viszont én sietek, szóval ne merj titokban feltűnni a zuhanyzó-kabinomban! - zártam be a fürdőszoba ajtót.

- Egy pillanatra sem? - kiabált be BaekHyun.

- Egy pillanatra sem! - ordítottam vissza fenyegetőzően, de mikor meghallottam nevetését az ajtón kívül, én is elmosolyodtam. Ez az angyal nagyon troll... - gondoltam.

- Ja Eun-ssi....csörög a telefonod, felvegyem? - szólt fel BaekHyun.

- Nehogy fel merd venni! - szaladtam le. - Add ide! Halló? - szóltam bele a mobilba.

- Baek Ja Eun...?

- Tessék? Ki az? - érdeklődtem, bár be kell valljam, elég vészjósló volt a hang.

- Baek Ja Eun-ssi... - morogta valaki a vonal másik végéről.

- Mi van? Ki az? - kérdeztem ingerült hangon.

- Ma, a Han-folyónál. - azzal letette az idegen.

Mikor BaekHyun-ra néztem, világossá vált számomra, hogy kihallgatta a beszélgetést. Szemöldökét összehúzta, száját rágni kezdte és eltűnt a szokásos arckifejezése.

- Nehogy elmenj! - vágott be elém, mikor már indulni készültem.

- Te tudsz erről valami? - gyanakodtam.

- Nem. De épp ezért mondom, hogy ne menj! -

- Hazudsz! - vádoltam meg.

- Hallgass! - lökött arrébb, amin nagyon meglepődtem. - Itt maradsz és nem mész sehova ma! - parancsolta szigorúan. Ez egy teljesen más BaekHyun volt, nyoma sincsen a kedves, mosolygós őrangyalnak. - Úgyis megtudom, ha kiteszed a lábad a házból!!!

- Ne hülyéskedj! Az őrangyalom vagy, nem az apám! - vitatkoztam, mire ő eltűnt szem elől. A következő pillanatban már a falhoz ütközve álltam, BaekHyun pedig nagyon közel hozzám. Arca dühös volt, szinte fújtatott.

- Miért nem hallgatsz rám? - emelte fel a hangját. - Kérlek... - próbálta lenyugtatni magát, miután észrevette az arckifejezésemet. - Könyörgöm...maradj itt, én mindent elintézek! Hm? - nézett rám szép, barna szemeivel.

- Te tudsz valamit erről...biztos vagyok benne... - suttogtam. Alig pár centi választott el minket egymástól, éreztem finom leheletét, de a kíváncsiság elnyomta zavarodott énemet.

- Mindent elmondom, ha megígéred, hogy ma nem mész el sehova.

- Rendben. - egyeztem bele. Látszólag. - Itthon maradok.

- Helyes. - mosolyodott el, majd megsimogatta a fejem. - Légy jó! - azzal eltűnt, mint a kámfor.

Össze kell szednem magam! Ma akció lesz! - fölrohantam a szobámba, bekapcsoltam a számítógépet, majd lassan elkészültem a találkára, bárkivel is volt az.